Sárkányfölde.

Sárkányfölde

IV.fejezet.

Reggel a konyhába lépve találtam rá anyura, éppen a reggelit csinálta nekünk. Mindig felvidítja a napomat egy mosolyával, amikor rám nézett észre vette, hogy a kezemben tartok pár könyvet,majd mosolyogva így szolt:
- Kimész olvasni? 

- Ha nem gond. 

- Persze, hogy nem, csak ne maradj kint sokáig. 

Motyogtam egy "rendbent" aztán, amikor kiértem a házból és úgy gondoltam, hogy anyu már nem lát elraktam a könyveket a hátamon lévő táskámba, ugyanis eszem ágában nem volt olvasni. Ha átlagos gyerek lennék talán olvasni mennék a kertbe, viszont nekem most jött el a gyakorlás ideje. Jó idő volt annak ellenére, hogy a szél kicsit fújt, miközben az udvaron mentem a kapu felé figyeltem a fák lombkoronáinak lágy táncát. Amikor előttem magasodott a két fa -amik egymásra hajolva alkották a kaput Vadvölgyébe -, vettem egy nagy levegőt, majd átléptem. A testemet átjárta a jól ismert bizsergés, amit már párszor meg tapasztaltam. Azután felnéztem az égre, itt-ott voltak elszórva felhők és egy fecske raj is éppen akkor szállt el felettem. Úgy éreztem felkészültem arra, hogy belevágjak egy számomra teljesen ismeretlen kalandba, még akkor is ha sok veszéllyel kell szembe néznem. A távolban egy közeledő ember alakját vettem észre, elsőnek az hittem idegen, de amikor megláttam a hatalmas mackó alkatú embert, akinek majdnem minden porcikáját tetoválás fedi, fellélegeztem. Ugyan is ezt a férfit már ismerem ő Banky a kapuőrző. Üdvözöltem barátomat, majd egyenesen a Mesteremhez mentünk, aki már várt rám. 

- Szia, Edward. - köszöntött.

- Hello. - mondtam, majd leraktam az asztalra a táskámat, amiben a könyvek és a tojás is lapul.

- Elhoztad a tojást? 

- Igen. 

- Jó. Fontos, hogy a közeledben legyen mindig. - mondta, majd amikor látta, hogy minden figyelmemet rá szentelem folytatta. - Úgy látom, hogy eléggé gyenge vagy, szóval kezdhetnénk azzal, hogy az álló képességedet erősítjük. Talán egy héten belül a tojásod is kifog kelni. 

- Nem vagyok gyenge. - makacskodtam.

- Sejtettem, hogy a mondatomnak a jelentéktelenebb felét érted meg. - nevet fel kínosan. - Fontos egy sárkánylovasnak, hogy jó erőben legyen, hiszen ha a sárkánya manőverezik a levegőben akkor ő neki nem szabad leesni. 

Fogalmam se volt, hogy hol akar velem edzeni, de amikor kimentünk és a szemem elé tárult az átalakított udvar kicsit meghátráltam. Az udvaron mindenféle dolog volt, többek között gerendák, ahol fel kell magunkat húzni, de a sok eszköz között voltak furcsa dolgok is. Volt egy ülésszerű gépezet is, ami talán egy sárkány hátát ábrázolta, rajta egy nyeregszerű dologgal, kicsit hasonlított arra  gépezetre, amiket a vidámparkokban lehet találni. Azt hiszem, bika a neve és ha ráülsz rá elkezd pörögni és az nyer aki a legtovább bír rajta ülni. 

- Amint látod rengeteg használati tárgy van itt, de először is szeretném ha a lábadat erősítenénk meg, szóval futás a kert körül egy órát. 

- Mennyit??!!

- Jól hallottad, gyerünk sok még a teendőnk. 

Elkezdtem ház körbe körbe futni a kertben, elég nagy volt, szóval a szédülés szóba se jöhetett. Őszintén bevallom a tesióra sose tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, ez pedig most is bebizonyosodott, ugyan is fél óra elteltével már lógott a nyelvem, fájt a fejem, szédültem egyszóval minden bajom volt. Amikor már ott tartottam, hogy összeesek, valami furcsa történt.

~ Bírd ki!!~ A hang hallatán kicsit megijedtem és egyből körbe néztem, hogy ki szólt hozzám. 

- Mi az? - nézett rám Vincent.

- Egy hangot hallottam, de nem a tiedet. 

- Nagyon jó. Úgy tűnik érez téged a sárkányod, ez szuper dolog, legalább tudjuk, hogy nem halott. 

- Ezt, hogy érted? - lihegek

- A beszélgetéssel csak az energiádat vesztegeted, gyerünk! - kiáltott el magát.

Kezdem azt gondolni, hogy Vincent egy rabszolga hajcsár. Az egy óra futás után volt 10 perc pihenő, de az is csak azért mert még 'új' vagyok, hát kösz. Ezután jött a fekvőtámasz ráadásul 100 darab a tempót pedig a mester diktálta. 

- Elegem van. - leheltem, miközben már majdnem megvolt a 100.

- Ha lazsálsz előröl kezdjük. - fenyegetett. 

- Hát ez meg mi?! 

A hangra felálltam és leporoltam magamról a port. Meglepetésemre egy lány állt tőlem két méternyire. Fekete szemeivel engem méregetett, kicsit se volt barátságos. Viszont a lány maga úgy nézett ki mint egy Istennő, nem olyan ruha volt rajta amilyen az osztálytársaimon szokott lenni. A meleg ellenére kék hosszú ujjút viselt rá pedig felvett egy páncélt, eszméletesen nézett ki. 

- Áá, Dana. 

- Csak ennyi? - kérdezi felvont szemmel a lány- Idejön ez a kis mitugrász és máris elvagyok felejtve? Ma velem lett volna edzésed és nem vele.

- Te is tudod, hogy ez nem úgy megy. 

- Micsoda? Én vagyok Vadvölgye legjobb harcosa és én fogom megmenteni Sárkányföldét majd meglátod. 

Azzal elment. megállapítottam, hogy hátulról legalább olyan jól néz ki, mint előröl. 

- Ez ki volt? 

- Ő Dana Lord Syennek az idősebbik unokája. Elég harcias lány és ha rám hallgatsz nem kezdesz ki vele semmilyen értelemben. 

- Nem is akartam. 

- Na gyerünk, folytassuk. Amikor visszajössz edzésre minden nap többet kérek, többet fogsz futni és többet fogsz fekvőtámaszozni és akár tetszik, akár nem addig fogod csak ezeket csinálni, amíg azt nem mondom, hogy mehetünk tovább. Világos? 

- Igen. 

- Jó, most pedig ül le. 

Mindketten leültünk a porba és tudtam, hogy most mesélni fog valamit. Jól gondoltam. Hozzátartozott az edzésemhez, hogy mindent megtudjak a sárkányokról illetve Sárkányföldéről, a szokásokat el kell sajátítanom, harcolnom tudni kell, illetve a sárkányomat is tudnom kell irányítani, mert különben megbukik az egész terv. 

- Na most. Ha kikelt a sárkányod a tojásból csinálnunk kell neki egy nyerget, ugyanis anélkül nem tudod megülni. - kezdett bele, de itt meg is állt, mert egyből megfogalmazódott egy kérdés a fejemben.

- Miért csak akkor csináljuk meg, ha már kikelt? 

- Azért mert nem tudjuk, milyen fajta a sárkányod, de erről majd később beszélünk, most egészen mást akarok mondani.   

Enyhén belém folytotta a szót, de ha ő ezt nem tartja jelenleg fontosnak, akkor biztos ráér. 

- Amin feljebb tornáztuk - szó szerint - egy kicsit az erőnlétedet meg kell tanulnod használni az a kardot, az íjat, valamint ki kell derítenünk, hogy tudsz-e varázsolni.
- Varázsolni? 

- Igen. Vannak emberek, akik képesek arra, hogy mások elméjébe hatoljanak és megbolondítsák azokat, nos Dana pont egy ilyen mágus, bár ő sok mindenben jó, de ebben a legjobb. Képes a szájából tüzet köpni. 

- Azta. 

- Jó mi? - mosolygott. - Minden harci technikát el kell sajátítanod, ugyan is az íjászat arra jó, hogy akár repülés közben te magad is tudsz harcolni, a mágia is hasonló, de képes megtalálni akárkit, vagy akármit. A kardforgatás pedig azért jó, hogy a sárkányos nélkül is megálld a helyedet a harctéren. 

Mesélt arról is, hogy a  legtöbb ember tojása Középföldén van a királyi vár egyik börtönében, de van pár tojás - valami öt velem egyidős gyereké -, akiké máshol van elrejtve, de erre még nem sikerült rájönniük, hogy hol. Vincent biztosított arról, hogy nem egyedül fogom végig vinni a küldetést, hanem ez az öt gyerek is segíteni fog nekem. Ők mindannyian másban jók, viszont remek harcosok, mindegyiket Vince tanította ki. Dana azért volt felháborodva, mert hogy, le lettek passzolva egy másik férfinek, aki nem is tanít nekik semmit, Vincent pedig csak velem foglalkozik. 

- Idővel majd megismered őket. Szeretném, hogy mielőtt haza mész még futnál egy fél órát és fekvőtámaszt is csinálnál. 

- Van választásom? - kérdezem cinikusan. 

- Igazad van, nincs. 

Így hát még egy órát edzettünk, vagy is csak én. Aztán pedig elindultam haza. Amikor kiléptem a kovácsmester házából, pár gyerekkel találtam szembe magamat az élükön pedig Dana állt és a szemei szikrát szórtak. 

- Remélem tudod, hogy nem fogom hagyni, hogy te mentsd meg Sárkányföldét. Nézz magadra, amatőr vagy.  Öt éves korom óta azon vagyok, hogy erős legyek, hogy ha felnövök megmenthessem a hazámat. Azt hiszed, hogy 10 év munkáját pár hónap alatt felül tudod múlni? Kötve hiszem. - aztán összenevetett az egyik sráccal és elmentek. 

Arra a döntésre jutottam, hogy nem fogom hagyni, hogy eltiporjon. Akkor is én fogom megmenteni egész Sárkányföldét, az ő segítségük nélkül is menni fog. Morcosan érkeztem haza, igaz ez anyunak fel sem tűnt, csak annyit mondott, hogy nemsokára vacsorázunk. Szerintem kezdett hozzászokni, hogy újabban kihagyom az ebédeket, de amíg nem panaszkodok addig egy szava nem lehet. Pedig lenne miért panaszkodni, ha nem találkoztam volna Lord Syennel és Bankyval utálnám ezt a helyet, de így legalább van miért itt maradnom.