~ Nem ismerlek régóta, így tisztán emlékszem, hogy mit éreztem, mielőtt találkoztunk...a világom romokban hevert, de én már semmit sem éreztem. Semmi se érdekelt, csak arra tudtam gondolni, hogy hogy szüntessem meg ezt a mérhetetlen nagy ürességet a lelkem helyén...gyűlöltem magam. És gyűlöltem másokat is, csak mert ők tudtak érezni, tudtak szeretni... Aztán a szemedbe néztem, és hirtelen minden rossz érzésem szertefoszlott... ott álltam, mint aki egy rossz álomból ébredt fel, és akaratlanul is mosolyogni kezdtem...nem is tudom mikor mosolyogtam utoljára olyan őszintén... A szívem háromszor olyan gyorsan vert, a térdem remegni kezdett, és alig tudtam megszólalni. Végre éreztem, hogy élek. Te mentettél meg! Visszahoztad a régi énem. Mégis hogy tudtam volna nem beléd szeretni? ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése