Azt hiszem egy vagy két hónapja szakítottunk a fiúval, akit a világon a legjobban szerettem [ nem túlzok].
Nem tudom pontosan, mikor, de ez a dátum nem is fontos, számomra. Igaz én szakítottam vele, de most így utólag marhaság volt. Igazából egy másik srác miatt szakítottunk, de később rájöttem, hogy nem érte meg. Most meg már, akármennyire is bánom, nem lehetne visszacsinálni. Boldog lennék mellette [tudom], de lehet, hogy ő már nem bízna bennem. Meg hát félnék a szüleitől, tesójától, mamájától, hogy ha mondjuk összejönnénk megint mit mondanának. Biztos nem lennének olyan aranyosan velem, mint amikor elkezdtünk járni. Így hát inkább ostorozom magam a döntés miatt. Arra is gondoltam, hogy csak az hiányzik, hogy mellettem legyen, meg a sok együtt töltött pillanat kísért. De valahogy az egész lénye hiányzik, minden amit együtt csináltunk. :/ ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése